Az Alapítványt édesapámról neveztük el. Ő nevelt a növények szeretetére, és tanított meg arra, hogyan gondozzam őket, melyik virág mit szeret, a fáknak, bokroknak, mire van szüksége, a konyhakertben mit hová érdemes ültetni, de arra is gondot fordított, hogy természetessé váljon számomra, hogy egy kert egyszerre lehet éléskamrája a családnak, és gyönyörűsége mindazoknak, akik látják, vagy éppen benne pihennek, beszélgetnek.

Mert úgy alakította ki, hogy a növények sokfélesége tavasztól őszig mindig adjon valamit, amiben gyönyörködni lehet, és egész évben legyen friss zöldségünk és gyümölcsünk. Ma úgy mondják, hogy a biodiverzitást a házi kertben is elengedhetetlenül fontosnak tartotta. Oly mértékig, hogy az állatokat is belevonta. A vakondtúrás vagy giliszták jelezték neki, hogy a talajélet gazdag. A borsó és más virágos növény közelében mézelő növények virágoztak, hogy a beporzás minél teljesebb legyen.

De a sokszínűségben a rovaroknak is volt helye, bár sokan kártevőként tekintenek rájuk, és valóban, amikor kukacos az alma vagy megrágják a káposzta levelét, eltűnik a répa, mert elfogott a gyökere, bizony nem kívánatosak. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy nagyon sok növény nem hozna termést beporzás nélkül, és ezek az apró lények táplálékul is szolgálnak sok állat számára, amik viszont trágyázzák a talajt, vagy akár lazítják is. Vagy takarítanak, mint a hangyák.

Ha kirándultunk, felhívta a figyelmünket az utunkba eső növényekre, elmondta, melyiknek milyen tulajdonsága van, melyik ehető, és melyik mérgező, melyik méheknek való jó mézelő és melyikből jó teát készíteni fájó torkunkra. És megmutatta a parkok különleges növényeit, hogy amikor külföldi országról hallunk, annak képéhez az ottani flóra is kapcsolódjon. Ilyenkor különösen a madarak kerültek még szóba, amiknek csicsergése kísérte utunkat, és a pillangók, amiknek tarka forgataga is gyönyörködtette szemünket, és amik ezek nélkül a növények nélkül, nem élnek meg.

Nyugdíjazása után mindezt a tudását unokáinak is továbbadta, együtt szemeztek, oltottak, és művelték a kertet, amig látása oly mértékig megromlott, hogy a lakásba szorult. Mindezt persze aktív élete során is művelte, lényegesen nagyobb léptékben, hiszen parkokat alakított ki, növényt nemesitett, és kertészeti ismeretekre oktatott leendő szakembereket, gazdákat, kiskertek tulajdonosait meg az termelőszövetkezetek dolgozóit – mikor mire volt szükség.

Az Alapítvánnyal az ő nyomdokaiba szeretnénk lépni, megmutatni, milyen szép és változatos a természet világa, akár erdőn-mezőn jár az ember, akár saját környezetében tekint szét, és hogy ennek a természetnek a megőrzése, a sokféle növény fennmaradása érdekében mit lehet tenni. Szeretnénk olyan ismereteket nyújtani, amivel ki-ki a természet szépségeire értő szemmel tud rácsodálkozni. és figyel a természetre, és annak természetes életének a megőrzésére törekszik, és ha akar, saját környezetében változatos és kellemes kiskertet tud létrehozni.

Programjainkon várunk minden természet szerető embert, különösen azokat, akik a növények sokfélesége iránt érdeklődnek, és ha kérdése van valakinek, arra is szívesen válaszolunk.

Dr. Kiss Hedvig Margit
alapitó